|
KAFFKA MARGIT:
HULLÁMOK (részlet)
Bizalmad, - álló, déli verőfény
Felitta szívem régi homályát;
Most látszik minden benne, mi szép volt:
Ritkák ma lenn a kristálypohárok!
Mosolyogva tán mondja az Isten.
Mily egyszerüen hiszed te a szót el!
- Lásd, ez feloldja beszédem ága-bogát,
S úgy mondok mindent most, úgy merek,
Mint gyerek, ki volt már százrétű-vén,
De visszajött, mert meghívta az Isten.
Te kedves ámulásaid előtt
Minden szándékom oly egy-útú lett.
- Kincses életed repdesi körül
Mint legyezőszárnyú, friss madárhad,
Mit ujja hegyéről bocsátott el Isten.
Ezzel a verssel búcsúzunk néhány éve nyugdíjba vonult, kedves kollegánktól, akit rokonok, barátok, tisztelők gyűrűjében júliusban kísértünk utolsó útjára.
Horváthy György emlékére …
|
