|
WEÖRES SÁNDOR:
KÁNIKULA
Szikrázó az égbolt aranyfüst a lég, eltörpül láng-űrben a tarka vidék. Olvadtan a tarló hullámzik, remeg, domb fölött utaznak izzó gyöngyszemek. Ragyogó kékségen sötét pihe-szál: óriás magányban egy pacsirta száll.
BARANGOLÓK
Gyöngy az idő, vándoroljunk, nincs szekerünk, bandukoljunk, lassu folyó ága mellett járjuk a halk fűzfa-berket.
Este a láb gyönge, fáradt, lombok alatt nézünk ágyat. Szöcske-bokán jő az álom, száll a világ lepke-szárnyon.
|