A középkorban feltehetően minden városrésznek megvolt a maga temetője, amelyet a templom körül alakítottak ki. Ezek közül a legtovább, egészen 1779-ig az egykori Szent Margit templom körülit használták a veszprémi polgárok (ma Szent László domb és környéke). A ma is működő Alsóvárosi, illetve a Jeruzsálemhegyi temető megnyitására 1783-ban került sor, míg a Felsővárosi (dózsavárosi) temető 1799 óta működik. A város egykori megbecsült polgárainak, tisztségviselőinek, művészeinek sírjai főként az Alsóvárosi temetőben találhatók. Itt, valamint a Felsővárosi temetőben találjuk az egykori 48-as honvédek és tisztek síremlékeit is.
A város központi, zsidó temetője az Alsóvárosi temető túloldalán található. Egy kisebb zsidó temető elvadult nyomai még fellelhetőek a Jeruzsálemhegyi temető mellett is. A várost uraló káptalan cselédei a jutaspusztai ún. Cseléd-temetőben nyertek nyughelyet az 1950-es évekig. A napjainkban leginkább használt Vámosi úti temető megnyitására 1955-ben került sor.














