III. - A magyar honfoglalás előtti időszak
A város életében egészen a közelmúltig központi szerepet betöltő Várhegy azonban nem az egyedüli lakott hely volt a környéken, a mai város területén. Az őskorban itt élő földművelő csoportok, kis falvak nyomát több helyütt megtalálták a régészek, egykori kis patakok, vízerek, források közelében (pl. a mai kórház területén, a Jutasi út környékén, a József Attila utca környékén, a Laczkó-forrás környékén). Ezekről a kis falvakról, az itt lakó földművesek életéről általában igen keveset tudunk, hiszen az általuk használt területen a későbbi földművelés, majd az újabb építkezések elfedték, sokszor meg is semmisítették nyomaikat. Ezért tarthatják magukat különösen szerencsésnek a veszprémiek, hogy néhány évvel ezelőtt viszonylag nagy területen kerülhetett sor egy újkőkori-rézkori kis falu szinte teljes feltárására. A Jutasi út nyugati oldalán, a készülő lakópark területén a veszprémi múzeum régésze utcát alkotó, hosszú, facölöp-szerkezetű lakóházak, műhelyek, ólak nyomát találta meg a feltárás során, de előkerült a kis falu temetkezőhelye is. A Séd folyó egyik (mára kiszáradt) mellékága mellett kb. 6500 évvel ezelőtt létrehozott település lakói földműveléssel, állatok tartásával foglalkoztak. A temető sírjaiból előkerült, a halottak mellé helyezett eszközökből megállapítható, hogy a szentgáli őskori tűzkőbányából származó kőeszközöket és csontszerszámokat használtak.
Népszerű hely volt a mai város területe a későbbi korokban is, így pl. a bronzkorban, ezelőtt mintegy négyezer évvel. Ekkor nemcsak a később Várhegynek nevezett sziklamagaslaton kialakított törzsfőnöki központban, de a környező dombokon és völgyekben is földművelő-állattartó csoportok laktak.
Talán az ő jelenlétük riasztotta el a vaskorban a Dunántúlon megtelepedő keltákat és illíreket, majd a rómaiakat attól, hogy komolyabb utakat építsenek, nagyobb településeket hozzanak létre a Várhegy környékén. Az egykori vaskori telepek, majd római falucskák és villagazdaságok nyomait a mai Veszprém körüli 4-7 kilométeres gyűrűben sűrűn megtaláljuk (pl. Gyulafirátót, Nemesvámos, Szentkirályszabadja), ám városunk területén egyelőre csak igen szórványosan bukkantak elő.
A rómaiakat elűző majd a környékünkön megtelepedő népek közül a nyugat felől érkezett longobárdok és a keletről idevándorolt avarok temetői kerültek elő Veszprém határában, szinte körülfogva a mai várost. Falvaikat, településeiket nem ismerjük, de a temetők így is sokat elárulnak róluk. A sírokból, pl. a vasútállomás közelében feltárt 300 síros avar temetőből előkerült fém- és csonttárgyakból következtetni tudunk viseletükre, vallási elképzeléseikre, sőt még foglalkozásukra is. Ez utóbbira jó példa az avarkori ötvösmester sírja, amelyből korabeli fémmegmunkáló szerszámok kerültek elő.
